Summa summarum

A "protokoll nagyasszonya" ebben a legújabb könyvében az előadásait írja le, ezért az előző négy kötetében (Protokoll az életem, Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi, Tanácsoskönyv) leírtak is vissza- visszaköszönnek. A Summa summarum szerkezetileg eltér az eddigiektől: ha lehet, még kötetlenebb formában, sok-sok humorral fűszerezve, az életből vett tapasztalatokkal színesítve kaphatjuk meg az alapvető információkat.

"Kedves Görög Ibolya!
A bemutatkozásról szeretnék kérni tanácsot!
NEm arról,hogyan mutatkozzunk be azt tudom!
Pl iskolában,munkahelyen kinek mutatkozzak be?Előre bemutatkozhatok?
Vagy csak ha beszéltem velük? 1 előadáson:?
1 buszmegállóban,buszon akivel beszélek?
buszmegállóban,buszon nem lehet mert ott ülünk és csak állva lehet akkor hogyan?"

Hogyan lehet higgadtan válaszolni egy hasonló e-mailre? Hogyan kerüljük el, hogy alapvető hibákat ejtsünk egy hivatalos rendezvényen? Hogyan viselkedjünk, ha netán - miért is ne? - II. Erzsébet fogad bennünket a Buckingham Palotában? Vagy ha hirtelen egy evőeszközökkel megpakolt asztalnál ülünk, tanácstalanul? Mit vegyünk vagy ne vegyünk fel, ha szerelmünk bemutat a szüleinek? Milyen a jó koktélfalatka? Milyen a jó koktélruha? Miért ne hordjunk munkahelyen papucsot? Hogyan lehet tárgyaláson vesztett helyzetből nyerni? Milyen a jó főnök? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ Görög Ibolya legújabb könyve, gyakorlatból vett példákkal, könnyedén kalauzolva az olvasót a protokollszabályok útvesztőjében. A kötet tíz fejezetét olvasva remekül szórakozhatunk, miközben a kézfogástól, nyilvános szereplésen át egészen az étkezésig mindent megtudhatunk a helyes viselkedésről.

Részlet a könyvből:

Kata: Kedves Ibolya! A napokban sokat gondoltam rád. Angol nyelvtanfolyamra járok. Órán vagyunk, a tanár magyaráz. Megcsörren egy telefon, a diáktársam felveszi és nyugodtan beszél. Más. Beszélünk egymással angolul, a hölgy folyamatosan rágózik beszéd közben.

Én: Kata, miért nem szólsz rá?? „Az angol kiejtés miatt kell rágóznod? Merthogy nem igazán illik még Amerikában sem.” Ilyet. A mobilnál meg teljesen nyugodtan mondd meg neki a szünetben, hogy ezt nem szabad. NEVELJÜK AZ EMBERISÉGET! Lécci, lécci…

Rosszul viselem a rágógumizást. Jött hozzám egyszer egy kereskedelmi tévétől egy interjúra három ember. Egy operatőr, egy hang-izé ember meg a riporternő. Utóbbi csinosan, modernül. Az a „hosszú, szőke lábú” típus volt – és rágózott. Mondtam neki, hogy mielőtt elkezdenénk, legyen szíves, vegye ki a szájából. (A két férfi fejét lehajtva, gyorsan keresgélni kezdett valamit.)

A másik példa: egy tévéstúdióban vártam az adásra – széééétszed a média!!! –, és odalép hozzám egy másik műsor vezetője, egy fiatal, értelmes férfi. Azt mondta, már nagyon régóta meg akart ismerni meg mennyire örül, hogy lát – mondom, akkor miért rágózik? Mert Obama is rágózik (Barack Obama az USA elnöke volt akkor). Mondom, engem az nem érdekel, viszont zavar. Érdekes, nem hívott meg a műsorába.

Egy hiper-szuper nagy banknál volt tréningem. Többen nem budapestiek voltak, a gyülekezésnél a reggelizőasztal megpakolva finomságokkal. Az egyik férfi egy kistányérra tett pár pogácsát, szendvicset, egy almát és vitte magával az asztalához. Kértem, igyekezzen megenni, mert mindjárt kezdek. Erre ő: „Én közben szoktam” – mondtam neki, hogy most nem fog.