Magyarázat a compliance jogszabályairól II.

Az adójogi compliance-t körüljáró fejezetek szerzői szerint „adóztatási hatalom az állami szuverenitásból fakad, és mint ilyen, elméletileg korlátlan”. A gyakorlatban természetesen az adókivetés jogát mind a célszerűség (pl. behajthatóság), mind pedig a közgazdasági törvények korlátozzák. A befektető a befektetéséből a befektetési kockázattal arányos nyereséget vár, amennyiben ez az arányosság nem áll fenn, akkor a vállalkozási tevékenység helyett olyan befektetési formák felé fordul, amelyek kisebb kockázattal eredményeznek ugyanakkora nettó hozamot. A túladóztatás adómegtagadást, adókikerülést eredményezhet, vagy a feketegazdaság felé terelheti a vállalkozási tevékenységet. Az adókötelezettség nem megfelelő teljesítése szankciókat von maga után, függetlenül attól, hogy a nem-megfelelés szándékosság, gondatlanság, vagy téves jogértelmezés következménye. Az adóeljárás az, amely az anyagi adónormák realizálásának kereteit rendezi. Ugyanakkor a compliance szélesebb területet fog át, mint az adóeljárás, hiszen magában foglalja az önkéntes jogkövetést éppúgy, mint az adókötelezettség teljesítésének szabályait, az ellenőrzést, a szankciókat és az adóigazgatási eljárást.

A versenyjog elsődlegesen nem az egyes piaci szereplők védelmét szolgálja, hanem a hatékony és tiszta verseny struktúrájának a védelmét biztosítja a piaci verseny fenntartásához fűződő közérdekre tekintettel. „A versenyjog közvetett célja a gazdasági hatékonyság és a fogyasztói jólét védelme, abból az alapvetésből kiindulva, hogy a tiszta verseny jobb termékekhez és szolgáltatásokhoz, magasabb fokú innovációhoz, nagyobb választékhoz és alacsonyabb árakhoz vezet”. Ezen megállapítások egyértelműen compliance-érzékeny területként teszik azonosíthatóvá a versenyjog témakörét.