Pénzügyekről másképpen - fenntarthatóság és közösségi pénzügyek

A könyvben a szerzők két közismert, szinte elkoptatott fogalmat járnak körül. Mindkettőről azt hihetjük, hogy már minden fontosat elmondtak róluk, és okkal ébredhetnek kétségeink, mi újat lehet mondani a fenntarthatóságról vagy a pénzről?

Fenntarthatóságon a politikai zsargon a természeti erőforrásoknak a generációk közötti egyenlőbb elosztását érti. A fenntarthatóság mára egy olyan tudományággá vált, amelyik a Földön létező természeti-társadalmi-gazdasági rendszerek kölcsönhatásainak a vizsgálatával, és ezen alrendszerek harmonikus működésének a feltételeivel foglalkozik. Az úgynevezett globális problémák zöme a harmonikus működés zavaraiból származik. Sokak szerint a problémák forrása a gazdaság, amelyik eluralkodott a világon, és napjainkra öncélúvá vált.

A 21. században a gazdasági növekedés nem a közjót szolgálja, mint ahogy azt Adam Smith idejében tette. A jövedelmek egy igen szűk réteg kezében koncentrálódnak, a világ polgárainak többsége kívül reked a gazdaságon. A gazdaság gyorsan növekszik, de a gyors növekedés kedvező hatásait csak egy igen szűk réteg élvezi. A világ „gazdagsága" lehetővé tenné, hogy megszűnjön az éhezés, az írástudatlanság, a környezetszennyezés, a biodiverzitás csökkenése, és azt is, hogy nagyobb biztonságban éljen az emberiség. A bajok forrása tehát nem a gazdasági növekedés, hanem a kapzsiság, ami a pénzsóvársághoz köthető. A pénzsóvárságot Szent ágoston kisebb bűnnek tekintette, mint a hatalomsóvárságot vagy a kéjsóvárságot, és alkalmasnak tartotta e két utóbbi féken tartására is. Napjainkra az önérdek követése (a pénzsóvárság) már nem feltétlenül szolgálja a közjót! 

A könyv azokhoz szól, akik még elhiszik, hogy a tudomány azért van, hogy felfedezéseivel szolgálja az emberiség boldogulását, azokhoz, akik azt szeretnék, hogy az évszázad második felében körülbelül kilenc milliárd ember élhessen a Föld nevű bolygón egymással békében, és a természettel harmóniában.