Nagykommentár a csődtörvényhez

A Csődtörvény folyamatosan változik. A könyv előző kiadása óta átalakult a jogi környezet is: alapvetően a polgári perrendtartásról szóló törvény hozott létre új helyzetet, de hatályba lépett a határokon átnyúló eljárásokra vonatkozó rendelet, elektronikussá váltak az eljárások, s persze folyamatosan módosultak, vagy cserélődtek az egyéb jogszabályok. Ebben a zavarban kell valamilyen rendszert kialakítani, hogy a fizetésképtelenségi eljárások alapelvei – így a hatékonyság, átláthatóság, hitelezők egyenlő kezelésének elve, a jogbiztonság elve stb. – alkalmazhatóak legyenek. Egyszerű jogalkalmazóként nehéz kiigazodni a Csődtörvény szövegét értelmező bírósági gyakorlatban, s ami tavaly még jó volt, ma már egyáltalán nem biztos, hogy eredményes jogérvényesítést tesz lehetővé.

A könyv a lezárás időpontjában (2019. január 1.) hatályos szabályok, az eddig megismert joggyakorlat alapján próbál segítséget nyújtani a jogalkalmazók számára ezen a jogterületen, amelyen egy apró hiba is komoly következményekkel járhat.

Változtak továbbá a fiduciárius biztosítékokra vonatkozó rendelkezések, és a jogirodalomban vita alakult ki arról, hogy pontosan milyen fiduciárius biztosítékokra vonatkoznak a Cstv. rendelkezései. A következő három fiduciárius hitelbiztosítékot a törvény bizonyosan elismeri: a biztosítéki célú tulajdonátruházás, a biztosítéki célú követelésátruházás és a biztosítéki célú vételi jog kikötése. Mi van azonban a többiekkel? Hogyan kell eljárnia a hitelezőknek, a fizetésképtelenségi szakértőknek? A Cstv. nagykommentárban az ott megfogalmazott jogi álláspont melletti érveken kívül megismerhető az ellentétes értelmezés is, és annak jogirodalmi forrása.

A kötetet elsősorban

• ügyvédeknek
• bíróknak
• ügyészeknek
• vezető tisztségviselőknek
• jogtanácsosoknak
• felszámolóknak
• vagyonfelügyelőknek
• végrehajtóknak
• követeléskezeléssel foglalkozó jogászoknak, ügyintézőknek
• faktorcégeknek
• egyetemi oktatóknak
• szakvizsgára készülő jogászoknak ajánljuk.