A magyar országgyűlési választási rendszer területi egyenlőtlenségei 2002 és 2022 között

https://doi.org/10.62133/SALDO.TGOI8128

A térbeliség kitüntetett szerepet játszik azokban a demokráciákban, ahol a választások során a szavazatokat valamilyen földrajzi keretben alakítják át mandátumokká. Magyarországon a rendszerváltozás során létrehozott vegyes választási rendszerben a választókerületek szavazóinak száma nagy egyenlőtlenségeket mutatott. A demográfiai és társadalmi folyamatok jóvoltából idővel tovább nőttek az eltérések és ezért szükségessé vált a kerületek átrajzolása. 2010 után a parlamenti választások keretei átalakultak és a képviselők számát 386-ról 199-re változtatták. Az átalakítások magukban foglalták az egyéni választókerületek számának 176-ról 106-ra történő csökkentését és a határok teljes átrajzolását is. Ebből adódóan aktuálissá vált egy összehasonlító elemzés, ami a magyar választási rendszer korábbi és aktuális térbeli folyamatait taglalja.

A könyv arra a fő kérdésre kereste a választ, hogy milyen területi egyenlőtlenségek jellemezték a magyar választási rendszert 2002 és 2022 között. Ebből adódóan e könyv célkitűzése kettős volt. Egyrészt azt tűzte ki célul, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján minél pontosabban leírja a magyar választási rendszerben is megfigyelhető térbeli egyenlőtlenségek sokrétűségét, részletezve az összefüggéseket. Másrészt az is célja volt a könyvnek, hogy a 2002 és 2022 között lezajlott magyar országgyűlési választások alapján kimutassa a területi egyenlőtlenségek mértékét hazánkban és az erre ható mögöttes demográfiai és társadalmi folyamatokra is rávilágítson.

A könyv elsősorban a magyar szakirodalomban eddig kevésbé vizsgált elméleti koncepciók, összefüggések bemutatását és az angolszász megközelítés adaptálását végezte el. Ezt követően a kutatás különböző társadalmi, demográfiai és választási adatokat felhasználva matematikai, statisztikai és térinformatikai elemzéseken alapult. Az elemzésből kirajzolódott, hogy 2002 és 2022 között a gerrymandering, a malapportionment és a reactive malapportionment hogyan alakította az egyenlőtlenségeket. Bebizonyosodott, hogy a kerületek átalakítása mellett a politikai reprezentációt a választópolgárok is dinamikusan formálták és a térbeli mintázat idővel átalakult. Ebből következik, hogy a választókerületek időtállóbb kialakításánál a települési és a nagyvárosokon belüli demográfiai és választási földrajzi folyamatokat is figyelembe kell venni, hogy ne sérüljön jelentősen az egyenlő szavazat elve.