Illetmény- és előmeneteli rendszerek a közszférában

A közszférában dolgozók köre rendkívül heterogén, ide tartoznak a központi és a helyi közigazgatási szervek, önkormányzatok dolgozói, az állami főhatalom szerveinél dolgozók (közszolgálati tisztviselők), fegyveres testületek alkalmazottai, bírák, ügyészek, és a közigazgatás körébe nem tartozó állami- és önkormányzati költségvetési szervek dolgozói (közalkalmazottak). Ez utóbbi kör szintén nagyon színes összetételében, e körbe soroljuk az oktatásban, egészségügyben, szociális, kulturális ágazatokban dolgozókat. éppen emiatt a közszféra munkajogának egységes szabályozása nem tűnik realisztikusnak, bár korábban részben voltak erre irányuló törekvések. Az utóbbi évek jogalkotási folyamata, különös tekintettel az illetmény- és előmeneteli rendszer szabályozására – leginkább pragmatikus szempontok alapján – abba az irányba mutat, hogy egy-egy alkalmazotti kört kiemelve különös szabályokat alkotnak.
A közszférabeli alkalmazottak egyes csoportjai és a rájuk vonatkozó szabályok igen hangsúlyosan elkülöníthetők a foglalkoztató személye alapján (pl. bírák, ügyészek, rendvédelem, honvédség alkalmazottai), míg a közszolgálati tisztviselők, közalkalmazottak esetében ez a különbség nem annyira éles, leginkább abban mutatkozik meg, hogy a közalkalmazotti szférába tartozók esetében – bár a tevékenység ugyancsak valamely közfeladat ellátására irányul – a feladatok ellátása nem jár együtt, nem követeli meg az állami közhatalom gyakorlását.
 Jelen kiadványunkban a közszolgálati tisztviselői, állami tisztviselői jogviszony bérezési és előmeneteli szabályait, valamint az állami projektértékelői jogviszony jellemzőit kívánjuk bemutatni. Választásunk azért esett erre a személyi körre, mert 2016-ban megalkotásra kerültek az állami tisztviselőkre, illetve az állami projektértékelői jogviszonyra vonatkozó sajátos rendelkezések. 2016. július 1-jével a kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalainál foglalkoztatott kormánytisztviselők jogviszonya állami tisztviselői jogviszonnyá alakult át, és az állami tisztviselőkre vonatkozó előírások a későbbiekben a
közigazgatási szervek további körére is kiterjesztésre kerülnek. Az elkövetkező években várhatóan a megyei, fővárosi kormányhivatalok, a minisztériumok, valamint a kormány, illetve a minisztériumok irányítása alatt álló, törvényben meghatározott központi államigazgatási szervek közszolgálati jogviszonyban álló dolgozóinak jogviszonya is át fog alakulni állami tisztviselői jogviszonnyá. írásunkkal meg szeretnénk könnyíteni egyrészt a személyügyi szakemberek „jogviszonyváltások levezénylésével" kapcsolatos jövőbeli feladatainak elvégzését, másrészt ajánljuk a kiadványt azon dolgozók figyelmébe is, akiknek a jogviszonyát érinteni fogja az átalakulás.

Két szempont is indokolta, hogy a két jogviszony típusra vonatkozó munkajogi szabályozást az összehasonlítás módszerével közelítsük meg. Az egyik az, hogy éppen egy átalakulási folyamat részesei vagyunk, amelyben az érintett foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya állami tisztviselői jogviszonnyá alakul át, ezért nyilván lényeges, hogy hogyan változik meg a jogviszonyuk tartalma. Másfelől az állami tisztviselői jogviszonyról szóló törvény a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó szabályozásra épül, ezért önmagában állami tisztviselői jogviszonyról nem beszélhetünk anélkül, hogy ismernénk a mögöttes joganyagot. Az állami tisztviselőkre vonatkozó szabályozásnak csak kis hányadát adja maga az állami tisztviselőkről szóló törvény. Ezt együttesen kell alkalmazni a közszolgálati tisztviselői törvénnyel, fi gyelembe véve az alkalmazásból kizárt rendelkezéseket, illetve azokat, amelyek azért nem alkalmazhatók, mert az állami tisztviselői törvény eltérő, sajátos szabályt állapít meg az adott kérdést illetően. Jelen anyagban – az érintett kérdéskörök kapcsán – megpróbáltuk „összedolgozni" az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény (áttv.), és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) állami tisztviselőkre is alkalmazandó szabályait, és komplexen ismertetni a két törvény együttes alkalmazásából adódó előírásokat egy-egy jogintézmény kapcsán, helyenként kiegészítve az államháztartási jogszabályi és – az illetményen felüli juttatások (cafetéria) körében, valamint az állami projektértékelői jogviszony díjazását illetően – a személyi jövedelemadó előírásokkal. Reményeink szerint ezzel is hozzájárulunk a jogalkalmazók munkájának megkönnyítéséhez. Kitérünk a 2017-től hatályba lépő – a kézirat lezárásáig kihirdetett – módosuló, illetve új jogszabályi rendelkezésekre is.
Előrebocsátjuk, hogy nem célunk a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok mindenre kiterjedő, részletes ismertetése, inkább az állami tisztviselőkre vonatkozó új szabályozás felől igyekszünk rámutatni a szabályozás főbb azonosságaira és különbségeire, a teljesség igénye nélkül.
Az állami projektértékelői jogviszony egy újfajta lehetőségként jelenik meg egyes közszférában foglalkoztatottak számára, mint az alapjogviszonyuk alapján fennálló további jogviszony. A jogviszony pályázati úton keletkezhet, és a cél az, hogy közszférában dolgozó alkalmazottak segítségével végezzék el bizonyos körben az európai uniós források felhasználásának értékelését.